A mi külön Tündérországunk 2. rész

 

Egy kicsit messze esik a székelység az ország szívétől, kivált mióta a főispánoknak nem kell járniok többé a főrendiházba szavazni, mert azóta megszüntették a gyorsvonatokat.
Huszonnégy óráig megy az ember Brassóig, mialatt a kupé ablakán át nézve, elfutnak egymás után a vidékek. Ahol kultúra van, ott a szász az úr, ahol semmi sincs, csak egy nyomorult kunyhó, ott az oláh teng.

 

 

 

Egy oláh asszonyt, aki egy kis hároméves piszkos gyereket tartott a karján, megszólítottam a hírhedt Balásfalva állomásnál:

- Mennyiért adja el ezt a medvebocsot?
Szemérmetesen mosolygott.
- Nem eladó a gyerek - mondá, de azután, mint aki tart valamit a portékájára, megnyálozta ujjait s elkezdte vele mosni a fiúcska arcát, hogy többet mutasson. Hozzám sompolygott s kíváncsian kérdé:
- Mégis mit adna érte, domnyule, ha eladnám?
- Hat forintot.
Röhögött miközben tündöklött a szép fehér fogsora (mert az oláh asszonyok többnyire vakító szépek), s szeretettel csókolta össze a kis kölyköt.

 

Az út mellett sűrűn bukkannak elő régi várromok, úri kastélyok. S azokhoz mindenikhez egy csomó rege és egy csomó történet fűződik. Sehol nem mélyednek el az emberek oly nagy előszeretettel a múltba, mint Erdélyben. S ez olyan végtelenül nyomasztó érzés.

Ösztönszerűleg sejtik talán, hogy Erdélynek már csak múltja van.
De ne időzzünk hosszasan az utazásnál. A vidék úgyis szürke most s nem köti le az utas figyelmét. Legyünk egyszerre Háromszéken a székelyek között.

 

Íme, végre látom őket. Többnyire zömök, tagbaszakadt emberek, értelmes arccal, nyájas vonásokkal s inkább szelídség van a szemekben, mint villámok. Igazán ezek volnának a marcona hősök ivadékai?
Igazán bizony. Mert furfang van ám ezekben a hosszúkás tatáros fejekben, s az a vastag nyakuk ugyancsak hajthatatlan némelykor.
A székelynek még a jó sem kell, ha ráerőszakolják. És a rosszat is elfogadja, ha jól bánnak vele.
Egy tudós emberük elbeszélte nekem, hogy a granicsár korszakban botbüntetéssel kellett őket rákényszeríteni, hogy krumplit ültessenek. S még így is nagyon nehezen ment.

Pedig most a krumpli a főterményük.