Egyesületünk közgyûlése és kirándulásunk Háromkútra nagyon szép élmény maradt számomra. Három hét elteltével ismét elindultam Székelyföldre, de most már magán látogatásra, Gáspár Józsihoz. Természetesen nem tudtunk azért elszakadni az egyesületi szálaktól, barátoktól, de nem is akartunk. Nagyon sok gyergyói barátunkkal találkoztam ott létem alatt, voltak közös együttléteink. A barátságok nem korlátozódnak közgyûlésre, és egyesületi programokra, szívesen vagyunk együtt, szeretjük egymást.
 |
 |
Megérkezésem utáni napon Józsi szárhegyi házánál, a szülõi háznál, ribizli szüret volt, ami nagyon jó alkalom családi és baráti beszélgetésekre. Ilyenkor Józsi fõzi az ebédet, én segítek, szedjük a ribizlit és nagyon jól érezzük magunkat. Az ebéd befejeztével a férfi emberek ledarálják a ribizlit, amibõl a bor és a pálinka lesz, egy része pedig megmarad dzsemnek és szörpnek. Nagyon szép idõ volt ezen a napon, erre volt szükségünk, tudták ezt a fentiek.
Másnap, a kis rokon csapat, elindultunk a Gyilkos-tóhoz, Szent Kristóf búcsújára a Gyilkos-tói Sokadalom rendezvényére. Az már csak természetes volt, hogy esett az esõ. A baráti társaságból nagyon sokan kint voltak a rendezvényen, volt aki részt vett a fõzõ versenyen, mi ebben az évben nézelõdni mentünk és kirándulni. Nagyon szép dolgokat láttunk a kirakodóknál, mûvészi alkotásokat csodálhattunk meg, a viseletüket büszkén hordó huszárok és a népviseletbe öltözött székelyek különleges, ünnepélyes hangulatot adtak a napnak.
 |
 |
 |
 |
 |
Elterveztük, hogy nem csinálunk szoros és sûrû programokat, pihenünk és kirándulunk. Elmentünk Szárhegy mellett megnézni a motoros pályát, amit én nem a legnagyobb lelkesedéssel fogadtam. Gyönyörû környezet, szerintem nem lett volna szabad ilyen pályát kialakítani ott. Minden esetre érdemes volt megnézni a táj szépsége miatt. |
|
Folytattuk utunkat a Szárhegy melletti kis üdülõtelep felé, Güdücre. Festõi tájon haladva Güdüc gyönyörû kis templomának látványa megfogott.
|
 |
Tovább haladva a házacskák még ritkábbak lettek, ám Józsi ott is ismerõsre akadt. Szárhegyi szomszédja elkísért minket a forráshoz, ahol megtöltötte Józsi a kannákat, vittük haza a friss forrásvizet.
 |
 |
Egyik nap összecsomagoltunk ruhákat (fõleg gyermekek részére), a három írásvetítõ egyikét – amit még a közgyûlés idején vittünk Gyergyóba, és elindultunk a Szárhegy és Ditró között lévõ Böjte Csaba atya gyermekotthonába.
Böjte Csaba gyermekotthona
|
Nagy örömömre ismerõs fogadott bennünket, az intézmény vezetõje Csergõ Hajnalka. Megmutatta nekünk az épületet, ami nagyon szép és otthonos. Hajni elmesélte, hogy több mint 400 gyermekük van ebben a hálózatban, akiket segítenek, bentlakásos és hétvégén hazajáró gyermekek. Minden apró segítségnek, adománynak örülnek és köszönik. Ebbõl az otthonból tanév idején kis busszal szállítják a gyermekeket a szárhegyi iskolába naponta oda, majd vissza az otthonba. Hajni és férje Istentõl kapott erõvel és szeretettel vezeti az intézményt és viseli gondját a rábízott gyermekeknek. |
 |
 |
 |
A gyermekotthon egyik szobája és a folyosón a feszület.
Másik célunk Háromkút volt. Az egyesületi közgyûlés utáni ünnepi vacsorakor gyûjtött pénzadományt ekkor vittük el a háromkútiaknak, mert Józsi ez alatt az idõ alatt nem tudott kapcsolatot teremteni velük.
Ismerjük a körülményeket, a telefon sem mindenható itt, térerõ hiányában most is elõre megbeszélt idõpont nélkül indultunk el, lesz ami lesz.
 |
Hárman indultunk neki az gyönyörû úton, ahol már szekerekkel jártunk, csak most a kis Opel volt a szekerünk. Velünk jött Máthé Ildikó tagtársunk is. Nagyon örültem, hogy Ildikónak sikerült szabadnapot kapnia, így együtt lehettünk. Az úton most is megálltunk, csodáltuk a tájat és fényképeztem, nem lehet betelni a látvánnyal. |
 |
A falu megbízottja, Erzsike nem volt otthon, de találtunk ismerõsöket.
Örömmel fogadtak bennünket, azonnal elkezdõdött a beszélgetés.
 |
 |
Vendéglátónk, a kis Erzsike rögtön hozott kávét, és már készítette is a tüzet a sütéshez, hogy amit vittünk, megsüthessük. Õk nagyon komolyan veszik a böjtöt, tehát nem ették a mi ebédünket, azzal nyugtattak minket, hogy az úton járóknak megengedett a hús evése.
Szerencsére elõtte nap sütöttem pogácsát és almás tekercset, azt szívesen elfogadták.
Nagyon szép és kellemes élmény volt a beszélgetés abban a gyönyörû és végtelenül nyugodt környezetben.
Sokat mesélt Erzsike az ottani életrõl, a fiatalságáról és a munkáról, amit végeznek a megélhetésükért
Sajnos az idõ könyörtelenül múlik, így volt ez most is.
Átadtuk hát a pénzt Erzsikééknek, és készültünk indulni, mikor is kiderítettük Erzsikével, hogy egy évben születtünk.
Nagy meglepetésemre Erzsike még jobban megnyílt, nagyon szép és érdekes felismerés volt ez számomra, az ottani emberek lelkének ilyen forma megnyílása.
A kapu felé menet áttessékelt a másik házba, ahol is egy múzeumnak is beillõ gyûjteményt találtam.
 |
 |
A szõnyegek, az abroszok, az ágynemûk álltak glédában, a csángó népviselet, mind Erzsike keze munkája.
A szövéstõl a varrásig mindent õ készített lánykorától kezdve.
 |
 |
Azt hiszem még hetek sem lettek volna elegendõek ahhoz, hogy mindent megnézzek, és teljes képet kapjak az ott élõ csángók életérõl.
 |
 |
Elbúcsúztunk, bár még maradtam volna szívesen, lelkünkre kötötték, ha ott vagyok, el ne kerüljük õket.
Ezt én örömmel meg is ígértem.
Háromkúti látogatásunk után egyenesen mentünk Szárhegyre, ahol is a Torzsás Egyesület tagjaival – Józsi is tagja ennek az egyesületnek – elõkészítettük a szombati nap kellékeit.
SZÉKELY VÁGTA volt a cél másnap, ahol Gyergyószárhegyet képviselte ez a kis csapat.
Töltött káposztát készítettünk elõ, a 130 töltelék este került a bográcsba, s bográcsostól az autóba.
 |
 |
A hatalmas bogrács mellett elõzõ este kisült házi kenyereket, káposztát, lila hagymát, mangalica szalonnát vittünk, hogy a sokadalmat tudjuk kínálni.
 |
 |
A káposztafejekbe szúrt „katonák” nagy sikert arattak, alig gyõztük gyártani a falatokat. Ám titkon minden nézelõdõ a töltött káposztára várt.
 |
 |
Nagyon tetszett mindenkinek a régi eszközök felhasználása a díszítésnél.
 |
 |
Nagyon sok látnivaló volt, szívesen megnéztem volna én is, de arra most nem volt idő.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Arra lettem figyelmes, hogy a közelben áll egy ló, rajta ül egy huszár.
Kiderült, hogy ez egyik helyezett ló állt ott, azért gyűltek oda az emberek.
Természetesen meg kellett simogatnom ezt a szép állatot.
Lassacskán összepakoltunk, és indultunk vissza, nagy út állt előttünk, hisz három-három és fél órás az út Szárhegyig.
Amint beültünk az autóba, eleredt az eső. Ahogy ereszkedtünk le a hegyről, már ömlött.
Itthon tudtam meg, hogy a végső, döntő futamra nem került sor, olyan vihar kerekedett, hogy ez elmaradt. Ezért az első négy helyezett vehet részt a Budapesti Nemzeti Vágtán.
A hosszú úton visszafelé megálltunk Madéfalván.
Az emlékművet mindig meg kell néznem, ha arra járunk, nem hagyom ki.
Ottlétem alatt meglátogattuk Venci bácsit és Terikét, Balázst és feleségét Editet és Kelemen Editéket. Sajnos mindenkihez nem jutottam el.
Ezzel a kilenc napom letelt, várt rám Dunaharaszti.
Viszontlátásra Székelyföld, amint tehetem, megyek.
Hollóssi Imréné, Cila